2007. május 29. 14:09:21
A perverzitás teljes tudatában kijelenthetem, hogy a kedvencem. Imádom. Ma ügyes-bajos dolgaim miatt végigvágtattam Budapest különböző pontjain és.
A perverzitás teljes tudatában kijelenthetem, hogy a kedvencem. Imádom. Ma ügyes-bajos dolgaim miatt végigvágtattam Budapest különböző pontjain és.
Néztem a lányokat a lenge ruháikban, a megfelelő helyeken testhez tapadt farmerban igyekvőket, azokat, akik leültem mellém a buszon, a száz üres hely közül a mellettem lévőt választó 25 év körülieket a metrón, (ahol nem kaphatott el a kaller, mert ügyes voltam) és ma még a túlvidám "kisiskolásokat" is, perzse szigorúan csak a lányokat, akik számomra eléggé értelmetlennek tűnő hangos röhögcséléssel beszéltek mindenféléről osztálytársnőikkel a villamoson (az 50-esre negyed órát vártam), és máshol.
Pedig ma az égvilágon nincs semmi. Se névnapom, se évforduló, még egy árva emléknap sincs, ami miatt most itt ömlenghetnékem támadhatna. Csak itt a nyár. Egyszer ezt is meg kell énekelni ♪dicono che non so trovare un fiore e che non ho mai niente da regalare!♪ , és énekelnék is olasz szerelmes dalokat a meseszép ismeretlen nőknek (is), ha tudnék akár egyet is, ha érdekelne meg minden.
Pedig ma az égvilágon nincs semmi. Se névnapom, se évforduló, még egy árva emléknap sincs, ami miatt most itt ömlenghetnékem támadhatna. Csak itt a nyár. Egyszer ezt is meg kell énekelni ♪dicono che non so trovare un fiore e che non ho mai niente da regalare!♪ , és énekelnék is olasz szerelmes dalokat a meseszép ismeretlen nőknek (is), ha tudnék akár egyet is, ha érdekelne meg minden.
Szóval imádom (itt tartottam). A lányokat amikor futnak felém az utcán:) Ilyenkor teljesen mindegy kihez rohan, a palija várja és ott áll a hátam mögött, vagy csak a busz után fut, nem izgatom magam. Megállok és nézem a lányt, mint valami gyönyörűséget, ahogy hullámzik a melle, dülöngél jobbra-balra és kicsit kipirosodik a tempótól és attól, hogy nem tudja mire vélni a hirtelen jött figyelmet. Majdnem addig nézem, amíg el nem megy mellettem és csak akkor hagyom hirtelen abba, minimális késéssel ugyan, ha érzem, hogy kényelmetlen neki. Majd.., még leszek ennél nagyobb hős/hülye is és akkor egyre magabiztosabban állok majd egyre közelebb a képzeletbeli (de azért eléggé mértani) tengelyhez, ami ilyenkor szerintem összeköt bennünket, és én találtam ki, vagyis majdnem elé állok pofátlanul, ó de elé állok majd! Majd...
Hogy neki, a lánynak, milyen élménye van/lesz közben, azt nem tudom. Remélem nem a gázspréért kotorászik a retiküljében.
Tényleg, retikül, vagy ridikül?:)