2008. február 25. 12:52:30
A vasárnapom úgy indult, mint a többi ezer előtte. Végigzongoráztam a mobilomon minden szóba jöhető telefonszámot, felhívtam HZ-t, nem vette fel, aztán Ricket is megcsörgettem, nem vette fel, de ő végül sokadszorra mégis...
Nézegettük a csajokat az utcán, benéztünk minden kirakatba és az egyik ilyen bebámulás alkalmával a Lengyel Intézet kiállítóterméből meztelen lányok egész alakos fotói néztek vissza ránk egy lepedőről. Mindegyik a "saját" lepedőjéről. Rick barátom kiváncsian betekintett a másik ablakon is, orra majdnem koppant az ablaküvegen. Azt hitte rosszul lát.
Én csak egy mp-re néztem oda, ez idő alatt suhant át az agyamon, hogy vonzónak találom őket és félelmetesnek (ez utóbbinak később este a szobámban, miközben a sötétben újra eszembe jutottak, megpróbáltam elaludni, és Depeche Mode zenéje úszott a levegőben, és arra a lepedőlányra gondoltam, amelyiknek már volt fanszőrzete és akkor megértettem, hogy előbb-utóbb menthetetlenül meg fogok halni.
Nem tudom pontosan mi összefüggés van a kinőtt szőr és a halálom közt, de talán az idő maga lehet az. Hogy előbb én patkolok el, aztán amelyiken már kinőtt a szőr és végül a csupasz lányok, akik időközben szintén kiszőrösödtek alul.
Shiranai namae tomo Írországból mail-bombázásokba kezdett. Középpontban a tartozásom áll őfelé. Lógok neki 36e-vel - régi albis tartozás ez - és azt szeretné, ha mostmár tényleg mielőbb megadnám. Az "idők kezdete óta" tartozni nem szép dolog, tudom jól, és tudod, ha a pénzzel együtt feltaláltak a pénzzel való tartozást is, és ha én egy szegény európai vevő (fogyasztó) vagyok, akkor Tomó minden bizonnyal föníciai.
Ezt elmondtam Ricknek (nem ezekkel a szavakkal), erre ő csak annyit mondott, hogy mindent tud és a töke tele van. Állítólag Tomó (ugyanezzel) egyfolytában gyilkol.
Ahogy elnézegeti a lepedőlányokat (mármint Rick, időközben visszakanyarodtam az eredeti témához:)) a pedofília jut eszébe szerintem. Az ahogy a 13-14 éves-forma lányok meztelen fotói a lepedőn, a lepedők a falon lógnak egy forgalmas sugárút kiállítótermében.
Mit is mondhatnék (mert mondanom kell valamit belső késztetésből, plusz ha megint nem írok semmit, akkor minek van blogom, szóval...), azt ismeritek, vagyis ismeritek azt a képzőművészeti stílust amikor az alkotónak is jelen kell lennie, vagyis nem árt ha ott van hogy a kiállított művét (lehet bármi, kép, festmény, kreálmány, stb) jobban meg lehessen érteni? Jó.
Szóval szerintem a lepedőlányok önmagukban nem sugároznak pedofíliát, hiszen, ha nem akarom nem nézegetem őket, és kész. Nekem egyfajta ped-o-meter jutott eszembe (a saját intelligenciád méri) vagyis minnél tovább nézed, annál fogékonyabb vagy a dologra. A lányok furán néznek le a falról, valamelyik kihívó pózban fekszik, mintha hívogatnának és úgy fekszenek, hogy marad hely a lepedőn mellettük.
Ennyi, hát ezt gondoltam este, és ettől egy kicsit betojtam. Nagyon kicsit.
A vasárnapom úgy indult, mint a többi ezer előtte. Végigzongoráztam a mobilomon minden szóba jöhető telefonszámot, felhívtam HZ-t, nem vette fel, aztán Ricket is megcsörgettem, nem vette fel, de ő végül sokadszorra mégis...
Nézegettük a csajokat az utcán, benéztünk minden kirakatba és az egyik ilyen bebámulás alkalmával a Lengyel Intézet kiállítóterméből meztelen lányok egész alakos fotói néztek vissza ránk egy lepedőről. Mindegyik a "saját" lepedőjéről. Rick barátom kiváncsian betekintett a másik ablakon is, orra majdnem koppant az ablaküvegen. Azt hitte rosszul lát.
Én csak egy mp-re néztem oda, ez idő alatt suhant át az agyamon, hogy vonzónak találom őket és félelmetesnek (ez utóbbinak később este a szobámban, miközben a sötétben újra eszembe jutottak, megpróbáltam elaludni, és Depeche Mode zenéje úszott a levegőben, és arra a lepedőlányra gondoltam, amelyiknek már volt fanszőrzete és akkor megértettem, hogy előbb-utóbb menthetetlenül meg fogok halni.
Nem tudom pontosan mi összefüggés van a kinőtt szőr és a halálom közt, de talán az idő maga lehet az. Hogy előbb én patkolok el, aztán amelyiken már kinőtt a szőr és végül a csupasz lányok, akik időközben szintén kiszőrösödtek alul.
Shiranai namae tomo Írországból mail-bombázásokba kezdett. Középpontban a tartozásom áll őfelé. Lógok neki 36e-vel - régi albis tartozás ez - és azt szeretné, ha mostmár tényleg mielőbb megadnám. Az "idők kezdete óta" tartozni nem szép dolog, tudom jól, és tudod, ha a pénzzel együtt feltaláltak a pénzzel való tartozást is, és ha én egy szegény európai vevő (fogyasztó) vagyok, akkor Tomó minden bizonnyal föníciai.
Ezt elmondtam Ricknek (nem ezekkel a szavakkal), erre ő csak annyit mondott, hogy mindent tud és a töke tele van. Állítólag Tomó (ugyanezzel) egyfolytában gyilkol.
Ahogy elnézegeti a lepedőlányokat (mármint Rick, időközben visszakanyarodtam az eredeti témához:)) a pedofília jut eszébe szerintem. Az ahogy a 13-14 éves-forma lányok meztelen fotói a lepedőn, a lepedők a falon lógnak egy forgalmas sugárút kiállítótermében.
Mit is mondhatnék (mert mondanom kell valamit belső késztetésből, plusz ha megint nem írok semmit, akkor minek van blogom, szóval...), azt ismeritek, vagyis ismeritek azt a képzőművészeti stílust amikor az alkotónak is jelen kell lennie, vagyis nem árt ha ott van hogy a kiállított művét (lehet bármi, kép, festmény, kreálmány, stb) jobban meg lehessen érteni? Jó.
Szóval szerintem a lepedőlányok önmagukban nem sugároznak pedofíliát, hiszen, ha nem akarom nem nézegetem őket, és kész. Nekem egyfajta ped-o-meter jutott eszembe (a saját intelligenciád méri) vagyis minnél tovább nézed, annál fogékonyabb vagy a dologra. A lányok furán néznek le a falról, valamelyik kihívó pózban fekszik, mintha hívogatnának és úgy fekszenek, hogy marad hely a lepedőn mellettük.
Ennyi, hát ezt gondoltam este, és ettől egy kicsit betojtam. Nagyon kicsit.