2008. március 21. 11:36:04
Aztán míg a farmergatyám száradt a radiátoron, Raspberry Heaven-t másoltam hallás után, tudod, azt amelyik úgy kezdődik, hogy ココロに羽を持って 伝えて胸のささやき 今、風にのって～♪ és végiggondoltam mi volna, ha ez az a "kokoro" lenne, amelyik bennem is ugyanúgy, no és tök véletlenül én is ugyanarra gondolok (amelyikre a szöveg, érted?:), az ritka dolog volna, paradox módon talán már bele is kezdtem mielőtt egyáltalán elmagyaráznám mi ez, nos akkor biztosan valami szörnyűség történne, pl. elkezdeném elmondani. (A 伝える elmondanit jelent.)
Node nézzük úgy, hogy mégsem, foglalkozzunk azzal, hogy elkezdeNÉM (de nem), elmondani (azt amikor a "kokoro" "beszél", anyám ennyi idézőjel!), így ha az nem is menne, inkább elkezdeném énekelni a dalt. Mert a Raspberry Heaven egy dal. És ha a világot nem is ölelném át (ahhoz túlságosan utálom, plusz nem mondtam, hogy ennek a dalnak nincs némiképp köze a halálhoz, és így ugye...), azért biztosan megcsókolnék valakit ha hagyná.
Aztán semmit sem csináltam, semmit, mert ez egy olyan nap volt (a tegnapi), amikor semmit nem csinálni nem hogy lehetett, de szinte kellett. Én megadtam magam, sodródtam egy időt faló térben a forró levegőjű null O2 tartalmú szobámban, kint sütött a nap, láttam és voltam is kint és haragudtam mindenkire. De tv-t azt nem néztem otthon, álmos voltam és egy pulcsival több volt rajtam.
Aztán míg a farmergatyám száradt a radiátoron, Raspberry Heaven-t másoltam hallás után, tudod, azt amelyik úgy kezdődik, hogy ココロに羽を持って 伝えて胸のささやき 今、風にのって～♪ és végiggondoltam mi volna, ha ez az a "kokoro" lenne, amelyik bennem is ugyanúgy, no és tök véletlenül én is ugyanarra gondolok (amelyikre a szöveg, érted?:), az ritka dolog volna, paradox módon talán már bele is kezdtem mielőtt egyáltalán elmagyaráznám mi ez, nos akkor biztosan valami szörnyűség történne, pl. elkezdeném elmondani. (A 伝える elmondanit jelent.)
Node nézzük úgy, hogy mégsem, foglalkozzunk azzal, hogy elkezdeNÉM (de nem), elmondani (azt amikor a "kokoro" "beszél", anyám ennyi idézőjel!), így ha az nem is menne, inkább elkezdeném énekelni a dalt. Mert a Raspberry Heaven egy dal. És ha a világot nem is ölelném át (ahhoz túlságosan utálom, plusz nem mondtam, hogy ennek a dalnak nincs némiképp köze a halálhoz, és így ugye...), azért biztosan megcsókolnék valakit ha hagyná.
Aztán semmit sem csináltam, semmit, mert ez egy olyan nap volt (a tegnapi), amikor semmit nem csinálni nem hogy lehetett, de szinte kellett. Én megadtam magam, sodródtam egy időt faló térben a forró levegőjű null O2 tartalmú szobámban, kint sütött a nap, láttam és voltam is kint és haragudtam mindenkire. De tv-t azt nem néztem otthon, álmos voltam és egy pulcsival több volt rajtam.