Baszd meg!

2008. április 12. 18:01:10
Addig nem indulok el, amíg nem tudom hova (akarok menni).
Szüntelen ott van a város a szememben. Egy város, ami talán nem is létezik. Oda el akarok jutni. Akkor is, és főleg akkor, amikor a budatétényi sivárságban a szoba mélyén a négy fal összecsúszik körülöttem.
Addig nem indulok el. Ha kitaláltam, mi értelme van elindulni, lesz elindulás.

A falakon egyetlen kép sincs. Csak a barna színű könnyű tavaszi kabátom lóg egy szögön. Rajtam van a farmergatyám.
A szobában 2 emeletes ágy, mindegyiken én alszom. Szerdán az alsókkal kezdem, vasárnap reggel egy felső fekhelyen ébredek fel. Pólót, pulcsit vettem fel. Az Azzaro deo kontaktba lép a hónom aljával. Zsiii-zsuu.
Megbolondulok. Nincs olyan könyv nálam, amit ne olvastam volna legalább kétszer (ki). Alig van némi fény. Ócska fehér "ufólámpa" sziri-szarizik a mennyezeten.
A falakon egyetlen kép sem lóg. A kabátom sem. Eltűntem benne. Innen.
El!

Nincs semmi,
azon kívül ami van.
Jéghegynek lenni, fejjel falnak menni,
az semmi.
Az van, ha van olyan - rohan.

Nincs semmi.
Minden mögött semmi van.
Egyben elindulni, egyben megérkezni,
így lenni,
ha van olyan, az - céltalan.