2008. április 20. 17:43:20
Nem tudod, hogy hogy találkozott apám az anyámmal, szerettem volna egyszer megkérdezni a nagynéném, de folyton elfelejtettem amikor átmentem hozzá. Nem útközben kopott ki az agyamból, hanem nem volt ott a kérdés, gondolat, kíváncsiság, szemétkedés.., semmi. Nem is jutott máskor sem eszembe és az sem mellékes, hogy ha előkerült, úgy merült fel a bú tengeréből (na jó, tavából:), mintha kötelező lett volna csak ott és csak akkor amikor. Untam. De érdekelt is. Már azt is eldöntöttem magamban, mindegy mit felelne a nagynéném, ha feltenném neki, erre a kérdésre nem tudja a választ. Nem eléggé erőlködne hozzá, hogy elfogadható válasz szülessen belőle. Akkor odafordulok, és azt mondom: "Mindegy. Csak úgy nem akarok járni, ahogy ő. Most sem azt tudom milyen nőt kell (lehet) elvenni, hanem csak azt, milyet nem!" Jól megkoreografált beszélgetés lenne.., hehe. A többit nem mondanám el neki, ahogy szinte senkinek sem.
Rick barátomnak elmeséltem hetykén, mert akkor éjjel nem csak az a lány volt, volt egy Kispál koncert kerettörténet, minden varázsával, ahogy azt csak hetykén, derűsen lehet előadni. Tehát ha nem lett volna koncert, nem mondok semmit. Eszternek hívták és rendkívül izmos lába volt. Megmutatta. Leültünk egy padra a Feneketlen-tónál, azt mondta fáradt, meg hideg is volt, de szerintem időt akart nyerni, hátha észhez térek és jobban megfigyelem őt. Ha nem számítjuk, hogy úgy be voltam rúgva, mint a csacsi, elég jól figyeltem. Alig egy órája találkoztunk (max. másfél, de kettő semmiképp sem), sokat beszéltem összefüggően és ő hallgatott engem, sokat beszélt és én hallgattam őt. Azelőtt soha nem láttuk egymást és ő óvva intett tőle, hogy ha most elválunk a hajnalban, vagyis ha nem megyek fel hozzá, bizosan soha többé nem találkozunk így. Aztán leült a padra és a hosszú kabátja alól előbukkant megfeszített előrenyújtott lába. Szoknya volt rajta. Azt hiszem mégsem figyeltem eléggé.
Hazament. Én is vissza HZ barátomhoz tovább bohóckodni, iszogatni. Noha a koncert már korábban véget ért és végig ott voltam rajta, így a kerettörténet sem a helyes kifejezés, azért így emlékszem mégis. Aznap napközben full másnaposan a halálomon egy őrült tempójú Kispál koncert úszott lila ködben és mellette Eszter állt nyugodtan, és én bármikor kimehettem hozzá pihenni.
Nem tudod, hogy hogy találkozott apám az anyámmal, szerettem volna egyszer megkérdezni a nagynéném, de folyton elfelejtettem amikor átmentem hozzá. Nem útközben kopott ki az agyamból, hanem nem volt ott a kérdés, gondolat, kíváncsiság, szemétkedés.., semmi. Nem is jutott máskor sem eszembe és az sem mellékes, hogy ha előkerült, úgy merült fel a bú tengeréből (na jó, tavából:), mintha kötelező lett volna csak ott és csak akkor amikor. Untam. De érdekelt is. Már azt is eldöntöttem magamban, mindegy mit felelne a nagynéném, ha feltenném neki, erre a kérdésre nem tudja a választ. Nem eléggé erőlködne hozzá, hogy elfogadható válasz szülessen belőle. Akkor odafordulok, és azt mondom: "Mindegy. Csak úgy nem akarok járni, ahogy ő. Most sem azt tudom milyen nőt kell (lehet) elvenni, hanem csak azt, milyet nem!" Jól megkoreografált beszélgetés lenne.., hehe. A többit nem mondanám el neki, ahogy szinte senkinek sem.
Rick barátomnak elmeséltem hetykén, mert akkor éjjel nem csak az a lány volt, volt egy Kispál koncert kerettörténet, minden varázsával, ahogy azt csak hetykén, derűsen lehet előadni. Tehát ha nem lett volna koncert, nem mondok semmit. Eszternek hívták és rendkívül izmos lába volt. Megmutatta. Leültünk egy padra a Feneketlen-tónál, azt mondta fáradt, meg hideg is volt, de szerintem időt akart nyerni, hátha észhez térek és jobban megfigyelem őt. Ha nem számítjuk, hogy úgy be voltam rúgva, mint a csacsi, elég jól figyeltem. Alig egy órája találkoztunk (max. másfél, de kettő semmiképp sem), sokat beszéltem összefüggően és ő hallgatott engem, sokat beszélt és én hallgattam őt. Azelőtt soha nem láttuk egymást és ő óvva intett tőle, hogy ha most elválunk a hajnalban, vagyis ha nem megyek fel hozzá, bizosan soha többé nem találkozunk így. Aztán leült a padra és a hosszú kabátja alól előbukkant megfeszített előrenyújtott lába. Szoknya volt rajta. Azt hiszem mégsem figyeltem eléggé.
Hazament. Én is vissza HZ barátomhoz tovább bohóckodni, iszogatni. Noha a koncert már korábban véget ért és végig ott voltam rajta, így a kerettörténet sem a helyes kifejezés, azért így emlékszem mégis. Aznap napközben full másnaposan a halálomon egy őrült tempójú Kispál koncert úszott lila ködben és mellette Eszter állt nyugodtan, és én bármikor kimehettem hozzá pihenni.