2008. május 20. 13:48:32
Én a 3-as buszon megpróbálok bejutni a civilizációba. Délután van, valamiféle fél 4-et mutat az órám, aztán jön a busz. Utazásom során- és ezegyszer egy nagy utazássá avanzsál az egész 3-as busz túra- be a Belvárosba az életem soha nem látott egyszerűségében vegyül el az elmém minden valaha létrejött gondolatával. Ülök az egyik egyes ülésen, és azt nézen, ahogy a szélvédő gumikeretet kapott ablak lesz a természetre; csak zöld fák az úton kétoldalt, benne házak az elredezetlenbe vegyülve, minden szanaszét, és az érzés, amit sugallnak minden csak nem evilági.., nem úgy, mint az "igazi Budán", ahol van a természet, mint alap, aztán minden üres helyre lehet építkezni... Ezt itt nagyon utálom, "azt" ott jobban szeretem.
Amúgy piszkosul süt a nap, igazi nyár ez kérem, és az utazás ezen a nyavajás 3-ason közel 40 percig tart. Hogy az unalom minnél nagyobb jelét mutassam (de senkinek ám, inkább csak hogy egy kicsit lekössem magam, mielőtt felrobbanok) a jobb kezem mutató és középső ujjával szórakozom, mégpedig úgy, hogy e két ujjammal "V" betűt formázok a szám felett. A bajszomat vakarom meg így, le és fel, aképpen valahogy, ahogy Pompom hintázik az ágon. Fel és le. Orr és száj, és vissza.
A buszon eltöltött kényszerű 40 perc más gonoszságokra is képes. Pl. felelevenít bennen olyan régi történeteket, amelyek az emlékek szemetesládájában vannak jó ideje. Én tényleg azt gondolom, azoknak ott kellene maradniuk végleg elfeledve, vagy a jótékony homályba burkolózva, azonban a hosszú buszozás gonosz velem. Nem is értem miért nem felejtettem el ezeket a régi dolgokat, hisz közben annyi év telt már el. Úgy telt el, hogy közben többször emlékeztem rájuk, mint nem.
Én a 3-as buszon megpróbálok bejutni a civilizációba. Délután van, valamiféle fél 4-et mutat az órám, aztán jön a busz. Utazásom során- és ezegyszer egy nagy utazássá avanzsál az egész 3-as busz túra- be a Belvárosba az életem soha nem látott egyszerűségében vegyül el az elmém minden valaha létrejött gondolatával. Ülök az egyik egyes ülésen, és azt nézen, ahogy a szélvédő gumikeretet kapott ablak lesz a természetre; csak zöld fák az úton kétoldalt, benne házak az elredezetlenbe vegyülve, minden szanaszét, és az érzés, amit sugallnak minden csak nem evilági.., nem úgy, mint az "igazi Budán", ahol van a természet, mint alap, aztán minden üres helyre lehet építkezni... Ezt itt nagyon utálom, "azt" ott jobban szeretem.
Amúgy piszkosul süt a nap, igazi nyár ez kérem, és az utazás ezen a nyavajás 3-ason közel 40 percig tart. Hogy az unalom minnél nagyobb jelét mutassam (de senkinek ám, inkább csak hogy egy kicsit lekössem magam, mielőtt felrobbanok) a jobb kezem mutató és középső ujjával szórakozom, mégpedig úgy, hogy e két ujjammal "V" betűt formázok a szám felett. A bajszomat vakarom meg így, le és fel, aképpen valahogy, ahogy Pompom hintázik az ágon. Fel és le. Orr és száj, és vissza.
A buszon eltöltött kényszerű 40 perc más gonoszságokra is képes. Pl. felelevenít bennen olyan régi történeteket, amelyek az emlékek szemetesládájában vannak jó ideje. Én tényleg azt gondolom, azoknak ott kellene maradniuk végleg elfeledve, vagy a jótékony homályba burkolózva, azonban a hosszú buszozás gonosz velem. Nem is értem miért nem felejtettem el ezeket a régi dolgokat, hisz közben annyi év telt már el. Úgy telt el, hogy közben többször emlékeztem rájuk, mint nem.
A csajomnak igazi migrénje volt és rendszeresen járt orvoshoz. Sajnáltam őt, mert még nagyon fiatal volt, és el tudtam képzelni milyen szar lehet, ha valakinek állandóan fáj a feje. Tiniszerelem volt, szal először semmi szex, csak kézenfogva nyargaltunk mindenfelé a városban. Ha volt pénzünk elköltöttük, ha nem, csak dekkoltunk valamelyik padon az Andrássyn. Egyik alkalommal én is elkísértem őt. A lány bement és a szokásos vizsgálat után kérdezett valamit a doktornőtől. Jó, hát akkor megviszgálom alul is, tolja le a naciját - mondta. A csajom levette. Odanézett a körzetis dokinő és további vizsgálat nélkül azt kérdezte: "Elnézést, maga hány éves?"
Maga hány éves, maga hány, hát pont olyan idős, hogy miután végzett kijöjjön és elmondja nekem mi volt odabent. Elnézést, de maga hány éves, miközben pont annyi idős most (+ pár perc míg bent volt), mint mielőtt belépett a rendelőbe. Akkor belegondoltam, hova tünhet olyan hosszú időre mindig, amikor a "kutyát viszi ki sétáltatni". Pont annyi idős már, hogy olyanokat csináljon sutyiba, amivel engem jobban öregít, mint ahogy ő maga öregszik egyébként rendesen. Bár nem hallotta senki amit mondott, égett a fejem, belső égéssel. Akkor végül azt mondtam: "Áá, mindegy. Ha végeztél is, menjünk haza, a szájtépés is csak egy ideig a stílusom..."
Nesze neked 40 perc unalmas utazás, bebebeeeee.
Maga hány éves, maga hány, hát pont olyan idős, hogy miután végzett kijöjjön és elmondja nekem mi volt odabent. Elnézést, de maga hány éves, miközben pont annyi idős most (+ pár perc míg bent volt), mint mielőtt belépett a rendelőbe. Akkor belegondoltam, hova tünhet olyan hosszú időre mindig, amikor a "kutyát viszi ki sétáltatni". Pont annyi idős már, hogy olyanokat csináljon sutyiba, amivel engem jobban öregít, mint ahogy ő maga öregszik egyébként rendesen. Bár nem hallotta senki amit mondott, égett a fejem, belső égéssel. Akkor végül azt mondtam: "Áá, mindegy. Ha végeztél is, menjünk haza, a szájtépés is csak egy ideig a stílusom..."
Nesze neked 40 perc unalmas utazás, bebebeeeee.