2008. szeptember 19. 14:32:11
No, most aztán télleg semmi időm nincs, ugyanis elég jól elszórakoztam a délelőttben, ígyaztán.
Csak röviden, minden szerkesztés nélkül egy pár sort karmolok ide.
A TARTALOMBÓL
--Végérvényesen és örökre felpakoltam magam az iwiw-re (remélem nem bánom meg), így aztán bárki megnézheti ahogy sötétbe burkolózva grimaszolok a Margitszigeten (Van olyan is, amin jól látszom, de az annyira nem jó kép:).
--Megvan a jelentkezési füzetecske a decemberi japó vizsgához (végcél: a Károli, még ki tudja mi módon).
--És Kim Bogook sonsaengnim nem található az ELTE-n (majd kinyomozzuk miért).
Nincs okom panaszra:) Először is, tegnap a munkahelyemen nem volt semmi, ami már önmagában is jó jel egy elkövetkező hétvégéhez. Csütörtökön (ez volt tegnap) meg kellene kapnom a fizum, vagy legalább valamennyit belőle, de ez - estére kiderült -, nem fog összejönni. Ha hamarabb kérdezek rá, előbb derül ki, de szerintem elég jól ismerem a körülményeket ahhoz, hogy csak akkor kérdezzek pénzügyekről, ha teljesen higgadtan fogadom a választ. Hogy nem csak hogy nem körülöttem forog a világ, de a főnököm is feledékeny ember. 5500 forint lesz mindennel együtt a japán nyelvi vizsga, és.... basszus belefutottam a következő fejezetbe:)
No, igen annyi lesz. Tavaly előtt is ennyit kellett fizetni érte, ami jó dolog. Még szerencse, hogy vannak dolgok, amik nem változnak. Szóval, így elmondhatom, hogy voltam délelőtt a Károliban, föl a harmadikra, be a titkárságra, kopogás és fizetés-távozás. A néni, aki ott volt figyelmeztetett, hogy a leadási határidő jövő hét péntek. Azt mondtam, az jó, mert szerintem csak akkor fogok ráérni (milyen izgi, még megvan a munkám, de erről majd máskor írok:), mire ő, azt azért nem ajánlja, mert mindenki akkor akarja majd leadni. Én pedig úgy döntöttem, akkor inkább leadom hétfőn, mert a sorbanállás nem az erősségem.
Közvetlen utána bementem az Alexandrába egy bizonyos nyelvkönyv miatt, és... volt belőle! De inkább a szépirodalmi rész érdekelt, végig is böngésztem a polcokat. Semmilyen céllal szemeztem a borítókkal, a vége mégis valami új lett. Találtam mégegy olvasható írót. Louis-Ferdinand Céline. Még nem tudom mi lesz, de a stílusa megfogott.
A Károli és az Alexandra között ott az ELTE félúton. Bekanyarodtam az utcáról. Ahogy sokszor tettem 2004-ben, vagy akörül (Feledékeny!) és most is pont ugyanolyan volt minden. A hely, a fíling és nem akartam kimenni innen többé (csak egy diplomával a hónom alatt... lehetőleg a sajátoméval:). A koreait ma máshogy tartják, mint akkor. A terem előtt az ajtón a következőre lettem figyelmes:
"Értesítés!
A koreai nyelvórákat az új tanévtől kezdve külsősök csak hivatalos áthallgatási engedély birtokában látogathatják." És titulus, aki megírta, kinyomtatta.
Milyen hivatalos:) Az áthallgatás helyett nekem kapásból a kihallgatás jutott eszembe: No, magának mi a terve a koreaival? Beszéljen! Elutazgatnánk oda, mi? Iiigeeen? Na, majd adok én neked szexi koreai lányokat, nesze... és a szöveg még további asszociációkkal szolgál:)
Gonosz vagyok. Szerettem volna legalább annyit megtudni, hogy Kim sonsaengnim mely napokon tartja az órákat, csak hogy tudjam, mint régen nosztalgiából, mert időőőőm aaaz, nem lenne mostanság bejárni, de. Mivel tudom, hogy az új tanévtől kezdve nehezebb bejutni, nem csodálkoznék, ha csakazértis. Megpróbálnám.
Korábban sosem tettem volna ilyet, de ma van és a korábban elmúlt. Így feladva minden eszmét Rick barátomtól kértem meghívót az iwiw-re. Még megfogalmazni is fejfájás, de azért lehetséges mindez az elgyengülés, mert a barátaim (egészben ugyan, de) szanaszét vannak a városban, a világban, kinek-kinek épp milyen a kedve:), és újra egy helyen szeretném őket látni. No, de a rendszernek asszem pont épp ez a célja. Hát ott vagyok akkor... おしまい。
No, most aztán télleg semmi időm nincs, ugyanis elég jól elszórakoztam a délelőttben, ígyaztán.
Csak röviden, minden szerkesztés nélkül egy pár sort karmolok ide.
A TARTALOMBÓL
--Végérvényesen és örökre felpakoltam magam az iwiw-re (remélem nem bánom meg), így aztán bárki megnézheti ahogy sötétbe burkolózva grimaszolok a Margitszigeten (Van olyan is, amin jól látszom, de az annyira nem jó kép:).
--Megvan a jelentkezési füzetecske a decemberi japó vizsgához (végcél: a Károli, még ki tudja mi módon).
--És Kim Bogook sonsaengnim nem található az ELTE-n (majd kinyomozzuk miért).
Nincs okom panaszra:) Először is, tegnap a munkahelyemen nem volt semmi, ami már önmagában is jó jel egy elkövetkező hétvégéhez. Csütörtökön (ez volt tegnap) meg kellene kapnom a fizum, vagy legalább valamennyit belőle, de ez - estére kiderült -, nem fog összejönni. Ha hamarabb kérdezek rá, előbb derül ki, de szerintem elég jól ismerem a körülményeket ahhoz, hogy csak akkor kérdezzek pénzügyekről, ha teljesen higgadtan fogadom a választ. Hogy nem csak hogy nem körülöttem forog a világ, de a főnököm is feledékeny ember. 5500 forint lesz mindennel együtt a japán nyelvi vizsga, és.... basszus belefutottam a következő fejezetbe:)
No, igen annyi lesz. Tavaly előtt is ennyit kellett fizetni érte, ami jó dolog. Még szerencse, hogy vannak dolgok, amik nem változnak. Szóval, így elmondhatom, hogy voltam délelőtt a Károliban, föl a harmadikra, be a titkárságra, kopogás és fizetés-távozás. A néni, aki ott volt figyelmeztetett, hogy a leadási határidő jövő hét péntek. Azt mondtam, az jó, mert szerintem csak akkor fogok ráérni (milyen izgi, még megvan a munkám, de erről majd máskor írok:), mire ő, azt azért nem ajánlja, mert mindenki akkor akarja majd leadni. Én pedig úgy döntöttem, akkor inkább leadom hétfőn, mert a sorbanállás nem az erősségem.
Közvetlen utána bementem az Alexandrába egy bizonyos nyelvkönyv miatt, és... volt belőle! De inkább a szépirodalmi rész érdekelt, végig is böngésztem a polcokat. Semmilyen céllal szemeztem a borítókkal, a vége mégis valami új lett. Találtam mégegy olvasható írót. Louis-Ferdinand Céline. Még nem tudom mi lesz, de a stílusa megfogott.
A Károli és az Alexandra között ott az ELTE félúton. Bekanyarodtam az utcáról. Ahogy sokszor tettem 2004-ben, vagy akörül (Feledékeny!) és most is pont ugyanolyan volt minden. A hely, a fíling és nem akartam kimenni innen többé (csak egy diplomával a hónom alatt... lehetőleg a sajátoméval:). A koreait ma máshogy tartják, mint akkor. A terem előtt az ajtón a következőre lettem figyelmes:
"Értesítés!
A koreai nyelvórákat az új tanévtől kezdve külsősök csak hivatalos áthallgatási engedély birtokában látogathatják." És titulus, aki megírta, kinyomtatta.
Milyen hivatalos:) Az áthallgatás helyett nekem kapásból a kihallgatás jutott eszembe: No, magának mi a terve a koreaival? Beszéljen! Elutazgatnánk oda, mi? Iiigeeen? Na, majd adok én neked szexi koreai lányokat, nesze... és a szöveg még további asszociációkkal szolgál:)
Gonosz vagyok. Szerettem volna legalább annyit megtudni, hogy Kim sonsaengnim mely napokon tartja az órákat, csak hogy tudjam, mint régen nosztalgiából, mert időőőőm aaaz, nem lenne mostanság bejárni, de. Mivel tudom, hogy az új tanévtől kezdve nehezebb bejutni, nem csodálkoznék, ha csakazértis. Megpróbálnám.
Korábban sosem tettem volna ilyet, de ma van és a korábban elmúlt. Így feladva minden eszmét Rick barátomtól kértem meghívót az iwiw-re. Még megfogalmazni is fejfájás, de azért lehetséges mindez az elgyengülés, mert a barátaim (egészben ugyan, de) szanaszét vannak a városban, a világban, kinek-kinek épp milyen a kedve:), és újra egy helyen szeretném őket látni. No, de a rendszernek asszem pont épp ez a célja. Hát ott vagyok akkor... おしまい。