2008. december 4. 16:42:17
Ági leszokott a dohányzásról és átszokott a vizipipázásra a Savaria légió miatt. Azt mondta. És dohányozni téll'eg láttam még 2004 szeptemberében, amikor egyszerre jöttünk ki az Alapítványnak is helyet adó "biznisz centerből" a II. ker. Horváth utcában. Neki sürgősen ott kellett hagynia a szintfelmérőt (?), nekem pedig egyszerűen csak mennem kellett vele. Jó volt ez így. Aztán mikor kiértünk rágyújtott valami fehér do... De ezt már amúgy is leírtam egyszer.
Amiért mégis újra belekezdtem az Ági maga. 5 nappal ezelőtt Érd után a következő kis faluban séta közben a cipőtalp tetejéig esős-vizes utcán azt kérdezte... tudom e hogy néz ki egy vizipipa? Mint egy félkész skótduda, mondtam. Sosem jártam messzebb az igazságtól. Azt mondja ja, van alja, amit tekerni kell, öblös üveg teste félig vizzel tele, valami dohánnyal szórt fóliára kerül a szintén fóliába csomagolt parázs, aztán ez izzik, az meg füstöl tőle, ennyi. És szívni is kell. A vizen átjövő füstöt egy csövön, vagy mi. Skótduda?:) Nem szólt semmit. Azt kérdezte miért hallgattam el hirtelen, miért nem anekdotázgatok tovább. Elmeséltem, hogy emlékszem mindenre, amit együtt csináltunk, nyár, Margitsziget, aug. 20 (zéró, remélem bánta kicsit, a hangja, hangszíne elemezhetetlen mikor mondja), voltam decemberben Kispálon (akkor volt utoljára, mikor engem hívott 2003-ban, de én akkor nem mentem, mert nem voltam biztos magamban, hogy nekem ott kell e most lennem vele), nagy nehezen sikerült rávennem magam egy őszi Conra (kerüli), és még ezerféle, mesélem és hol nevet ezeken, hol nem.
Rick persze egyből rárepült a témára hétfőn:) Semmi nem volt, hűtöttem le. Többet szinte alig tudok elmondani neki, úgy hogy azt meg is hallja. Nem tudok szelektálni, nem tudom mi lehet érdekes, és mi kevésbé az, hisz most nem mesélgetek, hanem elmondom neki, hogy milyen ő (Ági), ha velem van, ha együtt sétálgatunk az esőben egy simán elfelejtettem nevű falucskában ahová vonatoztunk.
Tudod hogy néz ki egy vizipipa, kérdezi.
Miért ez maradt meg bennem? Nevetett egy poénon, erre tisztán emlékszem, meg előtte egy boltban bitangul bevásárolt, mikor bedobtam, hogy akár el is vonatozhatnánk. Zongorázik egy hangszerboltban. Cserébe majd' hátraesek egy sima olli előtt egy Triállal a teszkóban.
Nem is igaz, hogy csak ez az egy kérdés maradt meg bennem! Nem maradt meg semmi! Az van, hogy van ő, és egy távoli pontban ott vagyok én és büszke vagyok, hogy ismerem, hogy nekem ilyen ismerősöm van.
Ági leszokott a dohányzásról és átszokott a vizipipázásra a Savaria légió miatt. Azt mondta. És dohányozni téll'eg láttam még 2004 szeptemberében, amikor egyszerre jöttünk ki az Alapítványnak is helyet adó "biznisz centerből" a II. ker. Horváth utcában. Neki sürgősen ott kellett hagynia a szintfelmérőt (?), nekem pedig egyszerűen csak mennem kellett vele. Jó volt ez így. Aztán mikor kiértünk rágyújtott valami fehér do... De ezt már amúgy is leírtam egyszer.
Amiért mégis újra belekezdtem az Ági maga. 5 nappal ezelőtt Érd után a következő kis faluban séta közben a cipőtalp tetejéig esős-vizes utcán azt kérdezte... tudom e hogy néz ki egy vizipipa? Mint egy félkész skótduda, mondtam. Sosem jártam messzebb az igazságtól. Azt mondja ja, van alja, amit tekerni kell, öblös üveg teste félig vizzel tele, valami dohánnyal szórt fóliára kerül a szintén fóliába csomagolt parázs, aztán ez izzik, az meg füstöl tőle, ennyi. És szívni is kell. A vizen átjövő füstöt egy csövön, vagy mi. Skótduda?:) Nem szólt semmit. Azt kérdezte miért hallgattam el hirtelen, miért nem anekdotázgatok tovább. Elmeséltem, hogy emlékszem mindenre, amit együtt csináltunk, nyár, Margitsziget, aug. 20 (zéró, remélem bánta kicsit, a hangja, hangszíne elemezhetetlen mikor mondja), voltam decemberben Kispálon (akkor volt utoljára, mikor engem hívott 2003-ban, de én akkor nem mentem, mert nem voltam biztos magamban, hogy nekem ott kell e most lennem vele), nagy nehezen sikerült rávennem magam egy őszi Conra (kerüli), és még ezerféle, mesélem és hol nevet ezeken, hol nem.
Rick persze egyből rárepült a témára hétfőn:) Semmi nem volt, hűtöttem le. Többet szinte alig tudok elmondani neki, úgy hogy azt meg is hallja. Nem tudok szelektálni, nem tudom mi lehet érdekes, és mi kevésbé az, hisz most nem mesélgetek, hanem elmondom neki, hogy milyen ő (Ági), ha velem van, ha együtt sétálgatunk az esőben egy simán elfelejtettem nevű falucskában ahová vonatoztunk.
Tudod hogy néz ki egy vizipipa, kérdezi.
Miért ez maradt meg bennem? Nevetett egy poénon, erre tisztán emlékszem, meg előtte egy boltban bitangul bevásárolt, mikor bedobtam, hogy akár el is vonatozhatnánk. Zongorázik egy hangszerboltban. Cserébe majd' hátraesek egy sima olli előtt egy Triállal a teszkóban.
Nem is igaz, hogy csak ez az egy kérdés maradt meg bennem! Nem maradt meg semmi! Az van, hogy van ő, és egy távoli pontban ott vagyok én és büszke vagyok, hogy ismerem, hogy nekem ilyen ismerősöm van.