2008. március 27. 18:18:08
HZ lényege (a lényegi lénye, amit én látok belőle), ha megközelítőleg el kéne találnom, az enyészet. Szó sincs róla, hogy HZ esetleg rohadna. Fürdik, ruhát mos, ápolja a fogait, hogy az utcára való kilépéskor (mely egyben a megjelenése is a világban), makulátlan külsővel vágjon neki a feladatainak. (Akik esetleg nem tudnák fontos megemlítenem, hogy építkezéseken nagyon kemény műköves munkát végez - amitől a hét hat napján, a nap 10 órájában koszos.)
Ezek szerint HZ-nek feladatai is vannak, amit ellát, és biztosan jól csinálja, ha lakásából a tv alól nem hiányzik a dvd lejátszó, festmények a falról, drága ruhák a szekrényből. Tartalmas ételt eszik, ki nem hagyva az ízeket, körbeveszi magát mindennel aminek jelentőséget tulajdonít, és ha egy áhított dolog elérésében nagyobb nehézségek mutatkoznak, totál tudatosan, dacból és nem értelemből, a következő szavakkal értelmezi és nyugtázza egyben: "Köcsögök!". És aztán megszerzi azt. HZ az enyészet része lesz majd egy rövid időre (tudjátok, elmúlás, jaj! meghalok, stb), és addig is az e felé haladás jellemzi útját, ami viszont mégis teljesen más. Mert itt a lényeg! HZ nem tudja miért mondja/mondaná egy adott esetben azt, hogy köcsögök, valami teljesen más elemi helyett, amelyet még így sem az értelem fényesít, mert ugye az "elemi" sosem az volt, amihez tonna szám kellettek a könyvek.
A kitérő talán segít megérteni milyen életet is él az az ember, akinek útja ezt a tartalmat követi, és míg életében nem hallott az "enyészetről" hűen ott mutatkozik mellette (keveset olvas, de azt jól kibetűzi, megrágja és mert nem érti, belőle miért nem lehet Alain Delon, Phaedra, Don Juan vagy Surda (egyik sem tetszik neki, de ez utóbbit mindenképpen megnézi a tv-ben), közben olyan dolgok jutnak vagy maradnak (esetleg keletkeznek) neki, amelyekért keményen megdolgozott így vagy úgy. Annyira nincs különbség más lényegi ember és az enyészet embere között, hogy szerencsés esetben az egész (én magam sem tudnék jobb és pontosabb megközelítést találni) csak "pár macska menekülése"; egy rövid futás előre, és aztán vissza mindenhez ugyanúgy!
HZ lényege (a lényegi lénye, amit én látok belőle), ha megközelítőleg el kéne találnom, az enyészet. Szó sincs róla, hogy HZ esetleg rohadna. Fürdik, ruhát mos, ápolja a fogait, hogy az utcára való kilépéskor (mely egyben a megjelenése is a világban), makulátlan külsővel vágjon neki a feladatainak. (Akik esetleg nem tudnák fontos megemlítenem, hogy építkezéseken nagyon kemény műköves munkát végez - amitől a hét hat napján, a nap 10 órájában koszos.)
Ezek szerint HZ-nek feladatai is vannak, amit ellát, és biztosan jól csinálja, ha lakásából a tv alól nem hiányzik a dvd lejátszó, festmények a falról, drága ruhák a szekrényből. Tartalmas ételt eszik, ki nem hagyva az ízeket, körbeveszi magát mindennel aminek jelentőséget tulajdonít, és ha egy áhított dolog elérésében nagyobb nehézségek mutatkoznak, totál tudatosan, dacból és nem értelemből, a következő szavakkal értelmezi és nyugtázza egyben: "Köcsögök!". És aztán megszerzi azt. HZ az enyészet része lesz majd egy rövid időre (tudjátok, elmúlás, jaj! meghalok, stb), és addig is az e felé haladás jellemzi útját, ami viszont mégis teljesen más. Mert itt a lényeg! HZ nem tudja miért mondja/mondaná egy adott esetben azt, hogy köcsögök, valami teljesen más elemi helyett, amelyet még így sem az értelem fényesít, mert ugye az "elemi" sosem az volt, amihez tonna szám kellettek a könyvek.
A kitérő talán segít megérteni milyen életet is él az az ember, akinek útja ezt a tartalmat követi, és míg életében nem hallott az "enyészetről" hűen ott mutatkozik mellette (keveset olvas, de azt jól kibetűzi, megrágja és mert nem érti, belőle miért nem lehet Alain Delon, Phaedra, Don Juan vagy Surda (egyik sem tetszik neki, de ez utóbbit mindenképpen megnézi a tv-ben), közben olyan dolgok jutnak vagy maradnak (esetleg keletkeznek) neki, amelyekért keményen megdolgozott így vagy úgy. Annyira nincs különbség más lényegi ember és az enyészet embere között, hogy szerencsés esetben az egész (én magam sem tudnék jobb és pontosabb megközelítést találni) csak "pár macska menekülése"; egy rövid futás előre, és aztán vissza mindenhez ugyanúgy!