2008. július 26. 13:49:00
"Mi ez itt? Hullik a toll, hullik az égből a toll?!" Azt hittem ez többé nem fordulhat elő.
Míg Japánban voltam, a másoknak fontos nekem mégis kellemetlen dolgok fura mód estek egybe a cseresznyevirágzás idejével a városban, és mindenfelől hullot rám, ahogy fújta a szél felém a szirmokat. Elegem lett. Tokiko néném házába, vidékre is egyfajta menekülés vitt. Volt köze a virágszirmokhoz, nem volna értelme tagadni. Az utazás, amit "menekülés" hajt és a Sakura látványa, a belőlük gerjedő utálat, mint üzemenyag. Erre mondta Tokiko néni (Kamui anyjának húga), hogy minden bizonnyal ez a világ hézagja, amin keresztül be lehet pillantani annak a Valakinek az alsógatyája mögé.
Szívás, gondolom ez alatt ezt értette, ha valakiből ennyi ki tud váltani ilyen szélsőséges érzelmeket, de sosem fejtette ki bővebben igazából mire gondolt, és talán kedve sem lett volna hozzá, hogy belefogjon. Ha valaki kérdezi talán a "tehetsége" sem segítette volna a válaszadásban. Tudom jól így lenne - gondolta és nézegette unokaöccsét, ha már beszélni nem tudott vele.
- Azért, mert rózsaszín?
- Nem azért.
És többet nem tudott kihúzni belőle. Csak ültek a verandán vagy feküdtek ugyanitt késő délutánonként, és míg a Nap egy naplementében észrevétlenül ment le a hátuk mögött, snapszeroztak és egyik kézzel a kártyát, másik kézzel a snapszot forgatták. Ha Kamui nála járt, Tokiko néni még erre is rá tudta venni."
"Mi ez itt? Hullik a toll, hullik az égből a toll?!" Azt hittem ez többé nem fordulhat elő.
Míg Japánban voltam, a másoknak fontos nekem mégis kellemetlen dolgok fura mód estek egybe a cseresznyevirágzás idejével a városban, és mindenfelől hullot rám, ahogy fújta a szél felém a szirmokat. Elegem lett. Tokiko néném házába, vidékre is egyfajta menekülés vitt. Volt köze a virágszirmokhoz, nem volna értelme tagadni. Az utazás, amit "menekülés" hajt és a Sakura látványa, a belőlük gerjedő utálat, mint üzemenyag. Erre mondta Tokiko néni (Kamui anyjának húga), hogy minden bizonnyal ez a világ hézagja, amin keresztül be lehet pillantani annak a Valakinek az alsógatyája mögé.
Szívás, gondolom ez alatt ezt értette, ha valakiből ennyi ki tud váltani ilyen szélsőséges érzelmeket, de sosem fejtette ki bővebben igazából mire gondolt, és talán kedve sem lett volna hozzá, hogy belefogjon. Ha valaki kérdezi talán a "tehetsége" sem segítette volna a válaszadásban. Tudom jól így lenne - gondolta és nézegette unokaöccsét, ha már beszélni nem tudott vele.
- Azért, mert rózsaszín?
- Nem azért.
És többet nem tudott kihúzni belőle. Csak ültek a verandán vagy feküdtek ugyanitt késő délutánonként, és míg a Nap egy naplementében észrevétlenül ment le a hátuk mögött, snapszeroztak és egyik kézzel a kártyát, másik kézzel a snapszot forgatták. Ha Kamui nála járt, Tokiko néni még erre is rá tudta venni."