Munkások felsöbbrendüsége

2009. január 17. 15:49:37
Aki a cím alapján szocialista restaurációról álmodik, vagy attól tart, az téved, itt nem kapja meg egyiket sem.
Csak vannak a szorgos mindennapok és a talán (BIZTOS) annál is "latexesebb" hétvégék, amelyek úgy épülnek be az életembe, mint ahogy egy pohár víz zuhan bele a vízzel teli kádba.
Realizáció következik; beleél, megmozgat, reggel alig enged felkelni, nem nőnemű, nem(ű), csak hagyja hogy hozzáérj, ha akarod. De akarod? Most már biztos hogy rólam szól ez. Végül nem akarom, azt sem, semmit, csak felkelek, és addig emelem az egyik lábamat a másik elé, míg teljesen meg nem változik a környezet. Az utcán, a villamos megállóban meg már tök mindegy.

Kérek hétvégét, amikor azt sem tudom milyen nap van, és lehet, hogy nem is kellene nagyon mondanom, vagy akarnom, úgyis itt lesz a szombat. Várok, abból még egyszer sem lett baj...