2009. január 23. 19:20:21
Hangulatkép követezik. A téma kb. az elmúlt hetek (nem)történése után kaleidoszkóp szerűen törve - tálalva.
Jó volna úgy élni, hogy abban van ésszerűség, tartalom és néha (nővel vadul létrejött, elmúlt két perverz kapcsolat között) jöhetne valami véletlen. Valami a véletlenből, pontosabban annak a lényege csupán, hisz ha rosszul kívánok (óvakodom is tőle rendesen) a nyers véletlen úgy kijátszhat, hogy akár a nyakamat is szeghetem - véletlen. Ezért vigyázok a kívánságaimmal, inkább olvasok (mindent ami a kezem ügyébe kerül, most szoktam le a TV-nézésről éppen) és főleg sci-fit, persze csak a jobbak közül. És Óe Kenzaburó Futball-lázadás című könyvét is újra elővettem.
Tegnap üres óráimban leültem kitalálni magam. Ez úgy történt, hogy hazajöttem 9 körül a munkából, ez -és az a tény, hogy szabályosan hazazavartak-, vidámabbá tett; ha menni kell, menni kell:) Az ésszerűseg (melyre annyira vágyom) azt kívánta volna tőlem, hogy ne hagyjam magam, szerénykedjek, lépjek egyet hátra és ha kell kérjek, időt, csendet, bármit, de nem ment. Nem szégyellem magam és átgondolni is csak annyira fogom, amennyire tőlem tellik.
Kitalálni magam többnyire japán és/vagy koreai tanulást jelent, jegyzetelést, átírást, új kanjik tanulását, egy kis fordítást a 2007-es Newtype-okból, aztán ebből újabb jegyzetelés lesz és újabb kanjik. De kitalálni más is kell. Én még nem hallottam, de valaki már tutira mondta egyszer, hogy minden amik vagyunk vagy lehetünk kezdettől bennünk van elrejtve, így egyszerre biztatott és intézett támadást az ember fejlődőképessége ellen. Szerintem igaza volt. Ha jobban belegondolunk, másokat is pont annyira szeretünk, mint saját magunkat, ezért nem tanulunk tőlük semmit. Az élettapasztalat ami ránk ragad is negatív töltetű. A jó dolgok bennünk élményként maradnak meg, te már tanultál valamit élményből?
Ezek mentén gondolkoztam rajta, hogy mi lennék és mi lehetek. Felnőtt már vagyok, de -a meséket félretéve- híres, gazdag, okos még nem, és amikor ezeket gondoltam ébredtem rá, hogy ez még mindig ugyanaz a lassússág csak más köntösben.
Hangulatkép követezik. A téma kb. az elmúlt hetek (nem)történése után kaleidoszkóp szerűen törve - tálalva.
Jó volna úgy élni, hogy abban van ésszerűség, tartalom és néha (nővel vadul létrejött, elmúlt két perverz kapcsolat között) jöhetne valami véletlen. Valami a véletlenből, pontosabban annak a lényege csupán, hisz ha rosszul kívánok (óvakodom is tőle rendesen) a nyers véletlen úgy kijátszhat, hogy akár a nyakamat is szeghetem - véletlen. Ezért vigyázok a kívánságaimmal, inkább olvasok (mindent ami a kezem ügyébe kerül, most szoktam le a TV-nézésről éppen) és főleg sci-fit, persze csak a jobbak közül. És Óe Kenzaburó Futball-lázadás című könyvét is újra elővettem.
Tegnap üres óráimban leültem kitalálni magam. Ez úgy történt, hogy hazajöttem 9 körül a munkából, ez -és az a tény, hogy szabályosan hazazavartak-, vidámabbá tett; ha menni kell, menni kell:) Az ésszerűseg (melyre annyira vágyom) azt kívánta volna tőlem, hogy ne hagyjam magam, szerénykedjek, lépjek egyet hátra és ha kell kérjek, időt, csendet, bármit, de nem ment. Nem szégyellem magam és átgondolni is csak annyira fogom, amennyire tőlem tellik.
Kitalálni magam többnyire japán és/vagy koreai tanulást jelent, jegyzetelést, átírást, új kanjik tanulását, egy kis fordítást a 2007-es Newtype-okból, aztán ebből újabb jegyzetelés lesz és újabb kanjik. De kitalálni más is kell. Én még nem hallottam, de valaki már tutira mondta egyszer, hogy minden amik vagyunk vagy lehetünk kezdettől bennünk van elrejtve, így egyszerre biztatott és intézett támadást az ember fejlődőképessége ellen. Szerintem igaza volt. Ha jobban belegondolunk, másokat is pont annyira szeretünk, mint saját magunkat, ezért nem tanulunk tőlük semmit. Az élettapasztalat ami ránk ragad is negatív töltetű. A jó dolgok bennünk élményként maradnak meg, te már tanultál valamit élményből?
Ezek mentén gondolkoztam rajta, hogy mi lennék és mi lehetek. Felnőtt már vagyok, de -a meséket félretéve- híres, gazdag, okos még nem, és amikor ezeket gondoltam ébredtem rá, hogy ez még mindig ugyanaz a lassússág csak más köntösben.