A sikeres biosz "móka" után a tanárnőm a tanteremből távozóban boldog névnapot kívánt.
Ezt nem szabad elfelejteni, mondom magamnak extra súlykolásképp', mivel hajlamos vagyok semmisnek venni a felém irányuló gesztusokat, néhány perc múlva úgy tekinteni a dologra, mintha semmi sem történt volna. Ez jó gyakorlásnak, mert ha már kijelentettem ott, hogy akkor majd a biosz, (egy hosszú) most(ban) vidáman teljesíthetem is.
Soha ki nem kerülhető nagynéném + kiccsaládja jut az eszembe újfent, akik biztosan akaratukon kívül (vagy a tököm tudja), de jól az értésemre adták egykor egy hosszú, végül azért csak véget érő sorozatban, milyen csodálatosan át lehet nézni bárkin, mert ha valaki beszél hozzád (szüksége van valamire), te meg az "eget nézed", az az és sem akkor, sem máskor nem nagyon lehet mit szépíteni rajta.
Szóval először volt a biosz -mivel először el kell dönteni-, és utána a tanárnő, aki van annyira aranyos, hogy ne tűnjön úgy, itt nagy szenvedések lesznek - és a gondolatmenetem ezen részén tudom irigyelni azokat az arcokat, akinek ez nem egy egyenes vonal, hanem mondjuk kettő, de ők némileg érzéketlenek épületen belül, úgy gondolom, és így véleményben nem is tartoznék hozzájuk egyértelműen. Itt kérek bocsánatot azoktól, akiknek ez egy kicsit kusza:)
Ide tartozónak érzem megemlíteni még, hogy hosszú évekkel ezelőtt elte udvaron nyakon csípés alkalmával óraadó tanárunk, mikor az volt a téma, "Hol vagyok újabban keddenként?" - rákérdezett, majd megjegyezte, hogy "De én úgy emlékszem, hogy ön jó volt.", bólogattam, mert ha a jó, azt jelenti, szépen ülök és figyelek, én tutira jó voltam. De azért ez mégis csak a koreai nyelv (volt), ami mint emlékszem a mellettem ülő lánynak (ő volt a Móni én meg nem voltam eltés) jól ment, nekem kicsit nehezebben. Szerelmes is lettem egyből. Erre még kitérek.
E vegyes ingerek szétválasztását a "régi jó elv" használatával örökké nem lehet. És miként azt már észrevettem, hogy mizantróppá válásomkor sokkal szenzitívebb a kapcsolás, korábbi durva esetekhez képest, amit én egyértelműen a fejlődésemnek tulajdonítok be, ezen a vigyoron túllépve a következő cél is meg van jelölve.