Egy szép akármilyen napon, akármelyik évben, de legalább 10 (ez nálam a 20) évvel ezelőtt a Katonában a Szegény Dzsoni és Árnikát néztük, és Nemcsák Károly játszotta az egyik főszerepet. A feladata látszólag rendkívül hálásnak bizonyult, ugyanis a gonosz boszorka három ördögi segítője három fiatal lány volt, akiket Dzsoninak az egyik jelenetben vissza kellett zavarnia az alvilágba. Amikor eljött K nagyjelenete, a három neccbe és más semmibe öltözött ördögcsajszit sorban megragadta a legkülönfélébb helyeken és egymás után letuszkolta a színpad deszkapadlójába épített egyik csapóajtón. A harmadik lánnyal pedig olyannyira kivételezett, hogy a nézőtéren valahol középtájon szemrehányó kurjantás következett: "Ne taperold le a csajt Feri!" Feri pedig, vagyis K, abban a "taperolós" pózban megmerevedett a színpadon.
A történet igaz. Ez akkor jutott eszembe (és nevetek is rajta, ha nincs senki a közelben), amikor szóba került egy beszélgetés alkalmával a színház (csak úgy), hogy nem voltam ki tudja -mert én nem- milyen régen utoljára. Meg minden.., de azért ott volt a 2004. május 26-i Koreai Hagyományos Művészetek Nemzeti Központja Együttesének koreai hagyományos zene & tánc előadása, ami nem volt "színház", de ülni kellett. Nem tudom, hogy írtam-e korábban róla. Kim sonsaengnim szerint 15 évenként ha eljönnek, így elég kevesen hagyták ki az előadást... Mivel a szervezők az előbb említett ~ Nemzeti Központ és a Koreai Közt. volt, neves emberek is a meghívottak közt voltak. Nem bírom nem megemlíteni, hogy a mellettem ülő Móni nevű lánynak (szemüveg nélkül istennő, szemüvegben titkárnő), javasoltam, hogy nyerjen valamit az, aki előbb találja meg a széksorok közt...
- Kit?
- ... "Mégis kit?"
- Göncz Árpádot?
Hogy nekünk mennyire egy rugóra járt az agyunk akkor.
Szóval ott hagytam abba, hogy K a Dzsoni alatt keményen rányúlt a csaj mellére, én meg középtájról eleresztettem... (lebuktam) a kurjantást, ők meg nem jutottak el a csapóajtóig, és oda-vissza voltunk megmerevedve; ők a nézőtér felé, hogy akkor most folytassák? (vagy inkább, ki volt ez a barom?!), én meg a színpad felé, "hogy most meg miért nem folytatják?". Néhány hosszúra nyúlt mp következett, aztán ment minden tovább.
Aham:)
Aham:)